Kedves János!

Mindenekelőtt köszönöm, hogy legalábbis foglalkozik evvel a kérdéskörrel.

Felmerült bennem, hogy vajon mennyire komoly az együttműködési szándéka velem?
Tulajdonképpen érdemben nem is ismerjük egymást, bár én a honlapomat feltárva, adtam lehetőséget, az irányomban, de erről fordítva nem kaptam reflexiót.

Ezután, a kis szösszenet bevezető után jegyzem meg, hogy szintén én sem vitatkozni akartam, hanem tanácsot kérni.

A három kérdésre próbálok érdemben válaszolni, természetesen:

1./ KÉRDÉS:
Vajon kinek kell empatikusnak lennie, a vevőnek, vagy annak, aki eladni akar?

VÁLASZOM:
Szerintem mindkettőnek. Ez nem alá, és felé-rendelési viszony.
A következőket ne kioktatásnak csak tájékoztatásnak vegye:

Nagyon lényeges, hogy a vevő és eladó mindig egyenlő fél.

Az eladó nem eladni akar, hanem egy lehetőséget, — jelen esetben kulturális élményt, programot, művészeti alkotást — kíván nyújtani, amiért a vevőjelölt, ha akceptálja, akkor honoráriumot ad.
Tehát nem is az én kizárólagos, egyéni érdekem, hogy eladjak. Nem is kívánok semmit eladni. Lehetőséget adok, kulturális élmény szerzésére, a rendezvényes cégen keresztül. Ennek az élménynek van üzleti értéke.
Csak erről van szó.

2./ KÉRDÉS:
Vajon garancia-e az bármire is a lehetséges vevő részéről, hogy az eladó előtte rákérdezett mire adjon ajánlatot?

VÁLASZOM:
A kérdés megfogalmazása kicsit ködös számomra, de ha jól értem, természetesen semmi nem garancia.
1. Ez becsület és
2. üzleti tisztesség kérdése.
Amennyiben valóban 7 évig komolyan foglalkozott az üzlettel, akkor ezt illik ismerni. Nem is érdemes a partnert, — legyen eladó, vagy vevő, az itt most ebben az esetben mindegy, — kétségek irányába vinni, feleslegesen dolgoztatni, ill. evvel jól „átverni.”
Ugyanis erről van szó.

ÖSSZEFOGLALVA:
Nem garancia, hanem:
• üzleti tisztesség,
• becsület,
• korrektség, és
• legfőképpen a partner megbecsülése kérdése.

3./ KÉRDÉS:
Vajon nem hiányzik-e az empátia az ajánlatból, és vajon valóban azt tartalmazza-e, amire a vevő kíváncsi, ha végül teljesen elutasító válasz érkezik rá?

VÁLASZOM:
Az empátia nem hiányozhat az ajánlatból, legfeljebb az ajánlóból.
Amennyiben valóban a kérdésfelvetést a jószándék vezérli, és valóban komoly a felvetési gondolat háttere is, akkor el kell mondanom, hogy a termék, – jelen esetben a műsorok – minőségére dehonesztáló, ez a feltételezés. Természetesen készséggel adok referencialistát az eddigi korábbi működésemről, akár demó anyagot a működésünkről, hogy kellően tudjak válaszolni erre a kérdésre.
Abban az esetben, ha a Tisztelt Vevő nem tudja meghatározni, hogy pontosan mire kíváncsi, illetve pontosan mit akar, akkor erről feltehetően, nem az eladó tehet.
Viszont a vevőnek:
1. nem csak lehetősége,
2. hanem kötelessége is,
hogy a valódi végfelhasználótól is komolyan érdeklődjön, tárja fel az igazi igényeket. Ez nem a termék létrehozójának a feladata, szerintem.

ZÁRÁSKÉPPEN:
Egyébként még egy titkot el is árulok, — bár ha oly nagyon komoly marketinges, akkor ennek nyilvánvalónak kellene lenni, az Ön számára, — hogy a kérdésfeltevésben van egy buktató.
1. A „vevő” jelölt a rendezvényes cég, a fesztiválszervező, a konferencia szervező, stb.
2. A valódi vevő pedig a hallgatóság, a nagyérdemű publikum,
és a kettő messze nem ugyanaz személy.

Ezen is, szerintem érdemes elgondolkodni, alaposan.


Továbbra is kívánok értelmes elmélkedést, a kultúrált üzleti morállal kapcsolatban.

Üdvözli minden kedves olvasóját tisztelettel:

Takács Dénes
az Allegro Együttes
vezetője
www.alleegro2000.hu

Kedves Dénes,

Én nem vitatkozni akartam, hanem tanácsot adni.

Nem is vitatkozom, csak három kérdés:

Vajon kinek kell empatikusnak lennie, a vevőnek, vagy annak, aki eladni akar?

Vajon garancia-e az bármire is a lehetséges vevő részéről, hogy az eladó előtte rákérdezett mire adjon ajánlatot?

Vajon nem hiányzik-e az empátia az ajánlatból, és vajon valóban azt tartalmazza-e, amire a vevő kíváncsi, ha végül teljesen elutasító válasz érkezik rá?

Kedves János,

1./ Na de, amit leírt, az pontosan a felvetésem figyelmes elolvasása hiányából adódik.
1. Vajon egy rendezvényszervező tényleg, mit akar?
2. Ön mit tenne a helyükben?
3. Ön szerint ...

Kedves János,

1./ Na de, amit leírt, az pontosan a felvetésem figyelmes elolvasása hiányából adódik.
1. Vajon egy rendezvényszervező tényleg, mit akar?
2. Ön mit tenne a helyükben?
3. Ön szerint miért ráznak le így?

Képzelje csak a helyembe magát:

Mert elküldtem egy nagyon széles palettát, színes műsorajánlatot, amiben többféle stílus, és többféle műsor lehetőség van.

Ez a fajta megközelítés, csak Önnek nem érdekes, ugyanis ha nem kérdeztem volna meg a kedves megrendelőjelöltemet arról, hogy milyen a rendezvényének jellege, valamint hogy milyen karakterű műsort kívánna, akkor valóban lehet, hogy nem mondok semmi érdekeset számára.
Mivel megkérdeztem, ennyire nem lehetek szellemi sivárság, hogy nem tudok számára semmi érdekeset leírni!
Ezzel viszont, valóban rátapintott az egyik fontos felvetésre, igen, — pontosan az a baj, hogy valóban naponta legalább 5-6 ajánlatot kapnak, ami nem egyedi, nem testre-szabott, nem ad kuriózum értéket. Ehhez szokva, nem figyelnek oda, a komolyabb ajánlatokra sem.

2./ Miért állítja azt, hogy: „Persze”, hogy van erre sablon válaszuk!
Tekintettel arra, hogy én nem sablon ajánlatot tettem, talán elvárhatom, — igenis elvárom, — hogy a vevőjelöltnek legyen annyi kommunikációs kultúrájuk, (ha már empátiájuk nincsen,) hogy az általam adott, — és a kifejezett kérésére elküldött — ajánlatot kezelje, az Ő konkrét igénye szerint.

Tekintettel arra, hogy 15 éve vagyok ebben a szakmában, tehát tájékoztatom kedves János, hogy végiggondoltam nagyon sokszor azt, hogy valójában mit akar egy ilyen rendezvényszervező igazából.
Sajnos az a tapasztalatom, — a tizenöt éves keserű tapasztalatom, — hogy nem tudja, mit akar valójában, ugyanis ha tudná, akkor legalább vázlatosan leírná.

3./ Hogy mi az, amire egyszerűen nem tud nemet mondani, azt most nem fejtem ki, mert eltérne jelen felvetések témájának lényegétől, illetve, esetlegesen személyeskedéssel, vagy korrupcióval lehetne engem vádolni, és azt nem szeretném.

4./ Na, ha ebből a szögből, ha tudna nekem mondani Kedves János, olyan taktikát, amivel sikert érhetek el, akkor ezt a „taktikát” legyen szíves leírni, és meg is fogom köszönni, ha valóban működik.

5./ András igazát én is állítottam, ez nem téma.

6./ Mint írja, kb. 7 évig volt értékesítő, de mit értékesített? Ugyanis az sem mindegy.

7./ Egy biztos:
a semmit-mondás dicsérésével, valóban nem juthat eredményre senki.

Üdvözlettel:

Takács Dénes
az Allegro Együttes
vezetője
www.allegro2000.hu

Kedves András!
Nagyon boldog 59. születésnapot kívánok! Eperjesyné Gyöngyi

Kedves Dénes,

Na de, amit leírt, az pontosan az empátia hiányából adódik!

Vajon egy rendezvényszervező mit akar? Ön mit tenne a helyükben? Ön szerint miért rázzák le így?

Képzelje csak a helyükbe magát:

1. Mert nem mondott nekik semmi érdekeset. Ez a fajta közelítés csak Önnek egyedi, a szervezőknek mindennapos.

2. Naponta legalább 5-6 ilyen esettel találkoznak.

Persze, hogy van erre sablon válaszuk! "Küldjön ajánlatot..."

De végiggondolta-e valaha is, hogy valójában mit akar egy ilyn rendezvényszervező igazából? Mi az, amire egyszerűen nem tud nemet mondani?

Na, ha ebből a szögből nézi, akkor fog találni olyan taktikát, amivel sikert érhet el.

Igaza van Andrásnak, minden értékesítéshez kell ez a 3 dolog. Sem empátia, sem megfigyelés nélkül nem lehet magabiztosan üzletet kötni. Az erősségeim pontos ismerete nélkül pedig a végjátékban vérzek csúfosan.

Kb. 7 évig voltam értékesítő, és én is csak akkor lettem sikeres, amikor empatikus tudtam lenni, és tudtam, hogy miért érdemes velem üzletet kötni. A megfigyelés dolog nekem is új.

Egy biztos, a teljes sikerhez ezek nélkül valóban nem juthat hozzá senki.

Köszönjük András!

Kedves András!

Érdeklődve hallgattam a három kívánság helyett, .. a három javaslatot, aminek tartalmával természetesen teljes mértékben egyet is tudok érteni.

Viszont, a problémát, a következőkben látom...

Minden esetre nagyon sok boldog szülinapot kívánok:
Tudja mi a legegészségesebb dolog a világon? a születésnap. minél több van belőle annál tovább él!!!

kívánok sokat és eredményekben gazdagot.

szivesen hallgatom-olvasom az Ön irásait.

tisztelettel. Erika

Kedves András!

Érdeklődve hallgattam a három kívánság helyett, .. a három javaslatot, aminek tartalmával természetesen teljes mértékben egyet is tudok érteni.

Viszont, a problémát, a következőkben látom:

1. Tudhatom, — vagy legalább is remélem, hogy tudom, — hogy mi az erősségem.
2. Lehet empátiám, — még ha nem is tökéletes.
3. Lehetek kedves, — legalábbis igyekszem annyira kedvesen fogadni az ügyfelemet, ami az üzlethez szükséges. (A mézes-mázos stílus is veszélyes lehet!)
4. Megérezhetem, kifürkészhetem, hogy mit is szeretne, a kedves leendő Megrendelőm,

de,....

a kifogásokig el sem jutunk,
ha nincs személyes kapcsolat, mert a kontaktus érdemi feltételei, nem jönnek létre.

Konkrétumok:

A cégem előadások, műsorok, létrehozásával foglalkozik.
Amikor felhívok egy rendezvényes, fesztiválszervező céget, azt kéri, hogy írjak le mindent, adjak általánosan ajánlatot. Általában meg szoktam kérdezni, hogy mire?
A kérdésre a válaszuk leggyakrabban az, hogy amit mi szoktunk, ami a palettánkon van. Ezek után nem tehetek mást, mint megkérdezem, hogy milyen jellegű az a program amihez ajánlatot kérnek?
Na, erre már, vagy elutasító, vagy okoskodással vádoló választ kapok.

Amikor elküldök néhány programot, és később rákérdezek,
• vagy nem érhető el, akivel tárgyaltam,
• vagy „vissza fog hívni”, — mondja valamelyik munkatársuk, de soha nem hív vissza,
• vagy ha elérem közli, hogy: „most nem ér rá velem foglalkozni, majd szól ha érdekes lesz, amit mi csinálunk”, stb.

A lényeg, hogy el sem jutok odáig, hogy egyáltalában tárgyaljunk bármiről is.
Ha telefonon néhány hét múlva ismét megkérdezem, az a válasz, hogy: majd ha valami érdekli őket, mondták, hogy szólni fognak, és ráadásul azt is megjegyzi némelyik, hogy milyen jogon merem zaklatni, sürgetni, vegzálni? Ebből aztán így, évekig sem lesz semmi.

Érdemben kifogás-kezelési helyzethez sem lehet így eljutni, hiszen konkrét kifogásokat, csak tárgyalóképes, tárgyalni hajlandó féllel lehet egyeztetni.

Ezekkel a negatív visszajelzésekkel pedig, nem azt érem el, amit szeretnék. Ugyanis azáltal, hogy a megrendelés reményében felhívott fél számára az Ő olvasatukban én egy tolakodó és pimasz alak vagyok, így tehát még jobban visszahúzódik, és ha kellene is, amit ajánlok, akkor sem hívna fel.

Az e-maiban elküldött ajánlatok soha semmilyen eredményt nem hoztak.

Kérdés: Akkor viszont miért kérnek ajánlatokat? Csak azért, hogy engem feleslegesen dolgoztassanak?

Ezt a malignus sort nem is folytatom, csak kíváncsi vagyok arra, hogy kinek van ellenkező, pozitív tapasztalata, és azt hogyan érte el?

Mindenkinek jó elmélkedést kívánok, és bárkinek bármilyen véleményét őszintén, nagyon köszönöm előre is.

Üdvözli Önöket,

Takács Dénes
az Allegro Együttes
vezetője
www.allegro2000.hu